Tegnap végignéztem a Sherlock harmadik évadának első epizódját (természetesen az angol Sherlockról beszélünk, nem a végtelenül béna amerikai koppintásról!) és volt egy jelenet, amiben Watson elnézést kér, amiért nem telefonált, majd két éven át Sherlock halála után:
"Valahogy egyre nehezebbnek és nehezebbnek éreztem, hogy felemeljem a kagylót"
Hasonló érzéseim vannak néha a blogírás kapcsán.

Tele a fejem ötletekkel, de van amikor egyszerűen képtelen vagyok leülni és írni...aztán már rosszul érzem magam, hogy nem írtam és még nehezebb elkezdenem.
Ráadásul a rám telepedő decemberi depresszió sem segített igazán.

Pedig....pedig karácsony előtt még meg akartam mutatni a szuper DIY toboz ajtódíszemet. hátha valaki szintén készítene ilyet

.

Aztán be szerettem volna számolni a lakásvásárlásról is és hogy mik a tervek, de valahogy nem ment. Szombaton viszont rám írt egy nagyon kedves barátnőm (köszi Klári még egyszer!), akivel még a lakberendező suliban ismerkedtünk meg, úgyhogy ha másért nem az ő és a saját érdekemben ideje elkezdenem újra írni.

Azt hiszem az ajtódísz készítéses posztot, így eltolom jövő karácsonyra, a lakásról, viszont elkezdek majd részletesebben beszámolni.
Búcsúzóul álljon itt egy kép, amit a Mai Manó Kávéházban lőttem, az évad legszuperebb karácsonyi lámpadekorációjáról. Idén decemberben ezt is elkészítem majd.

Csillagok, csillagok

Nem tudom ki, hogy van vele, de én minden évben megtervezem, hogy majd nagyon jól rá fogok készülni a karácsonyra: díszek, mézeskalácssütés stb., majd minden évben azt tapasztaltam -eddig - hogy a rengeteg munka miatt totálisan elúsztam és már csak két nap van karácsonyig és még nem is vásároltam.

Idén szerencsére máshogy alakult, bár így sem sikerült azért az adventi naptárt időben elkészíteni, pedig már két hete gondolkoztam, hogy milyen legyen. Szerencsére nem csak adventi naptárnak, de karácsonyi dekorációnak is tökéletes a cucc, így ha tetszik még mindig megpróbálhatod elkészíteni.

Elsőre a wc papír gurigás házikó ötlete tetszett meg, amelyről bővebbet erről itt olvashattok.

forrás: http://www.morningcreativity.com/

Én ennek egy karácsonyfás változatát akartam elkészíteni, amihez gyűjtögettem is szorgalmasan a wc papír tekercseket, de amikor elkezdtem összerakni, a gurigák szélességben és hosszban eltértek és ezért nem tetszett az eredmény.

Így új inspiráció után néztem: amit a Design Sponge-on találtam meg: a szélein összevarrt, csomagolópapírból készített csillagok rejtették a meglepetéseket.

forrás: http://www.designsponge.com/

Az ötlet tetszett, de abban tökéletesen biztos voltam, hogy varrási antitalentumként és varrógép hiányában én bizony ezt ragasztani fogom.
És akkor lássuk a kivitelezést és a prokat és kontrákat.

1.) vegyünk sok papírt.
Az eredetiben szereplő barna csomagolópapíron túl, én vettem színes A4-es lapokat is.
Méretek: ahhoz, hogy az ajándék kényelmesen elférjen benne a csillagnak minimum A4-es méretből kivágottnak kell lennie. Én próbálkoztam az A4-es félbehajtásával készültekkel is, de ebbe csak igazán apró dolgokat lehet bepakolni.

2.) 24 darab csillag kivágása hosszú munka, ezért a csomagolópapírt akár nyolcba hajtva is vághatjuk, az A4-esből is 6-8-at tettem egymásra,

 3.) ragasztás : itt viszont sajnos lehet sietni: akár ragasztópisztolyt, akár ragasztót használunk a csillagok szárait/ágait egyenként kell összeragasztani

4.) az ajándék méretétől függően egy vagy két ágat ne ragasszunk össze, ezáltal egyfajta zsebecske keletkezik, amibe könnyen be tudjuk csúsztatni később az ajándékokat.

5.) a számokat egyenként kivághatjuk eltérő színű papírból.... de borrrrzasztó pepecs volt. Ha szépen írtok (én nem) akkor egyszerűbb egy tollal ráírni őket, lusták meg vehetnek a papírboltban öntapadós szám matricát is.

6.) már csak az ajándékok behelyezése, a csillag legfelső ágának kilyukasztása és a bespárgázása van hátra (no meg ha eddig túl gyorsan dolgoztunk és nem egyenként ragasztottuk össze az ágacskákat, akkor a szétjött ragasztás megerősítése)

7.) és akkor helyezzük el őket:

- a karácsonyi dekorációra

 - vagy a falra spárgán

- esetleg ha maradt erőnk kreatívkodni még, akkor csinálhatunk egy karácsonyfa alakú ág dekorációt is és még erre is kerülhet.

A Design Sponge féle varrott csillagok biztos, hogy jobban tartanak, így aki rendelkezik varrógéppel annak egyszerűbb elkészíteni. Az én verzióm előnye viszont az, hogy a zsebecskés módszerrel nem csak könnyen bepakolhatók az ajándékok, de nem kell széttépni a csillagokat a kibontáskor sem, így akár ablakdíszként is folytathatják pályafutásukat.

Az egész fáradtságos munka után mégis a legnagyobb elismerést december 6-án reggel kaptam a lányomtól:

"Anya, ez a legszebb reggelem."

Képekkel fűszerezve

Tegnap reggel a lányom hasfájásra panaszkodott, majd hányt is, így elég gyorsan eldőlt, hogy maradunk itthon, ő nem megy iskolába, én nem megyek jógázni. Tökéletes volt viszont az időpont arra, hogy végre rendet tegyek a könyvespolcon és átrendezzem a képeket a falon, ráadásul a segítőm is akadt a munkában.

Én dolgoztam, ő pedig a kanapén fekve irányított.

Alapjába véve az volt a terv, hogy a TV mögül kiszabadítom a képeket, mert bár láttam már nagyon tetsző példát arra, mint pl. ezen a képen, hogy hogyan lehet a képeket úgy elrendezni a TV körül, hogy az szinte a kompozíció részének tűnjön, de nálam most mégsem ez volt a cél. 

fotó: pinterest

Imádom az eklektikát, amikor különböző stílusú képek összevissza vannak a falon, mint pl. itt és itt:

fotók: pinterest

Úgy terveztem, hogy a könyvespolc fölötti képekből az egy szem nagyméretű képet leszámítva mindegyik átkerül az étkezőasztal mögötti falra. A megvalósításkor viszont rá kellett jönnöm, hogy túl zsúfolttá válik így a fal és nem mutatnak olyan jól a képek, ezért módosítottam az eredeti terven.

Végül a hasonló a hasonlóval elv maradt: az azonos színű vagy azonos formájú kereteket kezdtem el csoportosítani.

Így az érkező oldalfalára kerültek a natúr keretes fekete-fehér épületfotók, amiket még az Ágy-asztal-tv csereberecsoportjában szereztem, amely oldalt egyébként csak ajánlani tudok, elég sok klassz dolgot szereztem már általa (thx again Kópis Benedek :).

Az étkező mögötti falra pedig felkerültek a vékony keretes utazások során vásárolt képek, de hogy egy picit megbolondítsam a sok-sok éve Tunéziában vásárolt falicsempe is itt kapott helyett, ami remélem egyszer majd az álomházam konyhájába kerül beépítésre.

Szerintem szellős, de szép lett.

A könyvespolcnál is hosszú töprengés volt, mert a lányom ragaszkodott hozzá, hogy a korábban az étkezőben levő és egyébként az édesapám által festett csendélet mindenképp a nappaliban kapjon helyet.

A jobb oldali, világos keretű kép (szintén Ágy-asztal-tv-s cserebere, két összecsukható szék volt az ára) nem találta a helyét az étkezőben, ezért került ide, a kék lánchidas kép pedig köztes állapotban maradt a polcon: valahogy ott jobban tetszik. (kép tőle van: http://www.fotodeko.hu/, eredetileg egy iroda berendezéséhez rendeltük, de a megrendelőnek nem tetszett, amikor megérkezett, így én lemondtam a tiszteletdíjam egy részéről, így enyém lett a kép. Szerintem és mások szerint is, akik a lakásban jártak, gyönyörű)

Ezen a képen egyébként a karácsonyi dekoráció egy részét is már láthatjátok: a tobozprojekt kezdetét.

Tobozok napja

Ebből vajon mi lesz?

És akkor átrendezem a nappalit

Miután befejeztem a munkát és nagyjából kialudtam magam meglepve tapasztaltam, hogy a lakásomban rettentő nagy kupi van. Jó pár hét eltelt a legutolsó takarítás óta, ráadásul a nappali könyvespolca egyszerűen vonzza az embert arra, hogy mindent rápakoljon, majd jól otthagyjon hosszú hetekre.

Ilyen ő:

Ezen kívül az eddig használt régi kis Tv-nk helyett az öcsémtől kaptam egy, a munkahelyéről leselejtezett óriási darabot. Távkapcsoló ugyan nincs hozzá és hiába vettem már kettőt azokkal sem működik, viszont a Minimax, ami a maga napi fél órájával a legnézettebb csatorna kiváló minőségben jön be rajta.

Viszont az eddig i képelrendezési koncepciómat - a polc felett egy sávban levő képek – teljesen felborította a Tv érkezése. Nem tudom ki hogy van vele, de én kifejezetten utálom, ha egy TV felett/mögött kép van. Így elveszik a hangsúly a képről, már nem látjuk, nem fordítunk rá akkora figyelmet.

Ugye, ez nem a legjobb hely egy ilyen szép képnek:

Szóval első körben a saját lakásom az amivel kezdenem kell valamit.

A koncepció már megvan. Lássuk a folytatást.

Anyu, kezdődik....

Lakberendezői végzettségem van, de az utóbbi másfél évben egy produkciós cég vezető kellékese voltam. Ez alatt az idő alatt két Tv sorozat, közel 200 részét készítettük el.

Amikor befejeztem a munkát 3 napig csak aludtam, aztán szépen lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy egy kicsit nyugodtabb, de kreatív dologgal szeretnék foglalkozni. Olyannal, ahol van időm kitalálni és megvalósítani DÍY ötleteket.

Így lett ez a blog.

És miért Kék asztal?

Megmutatom….