Tegnap végignéztem a Sherlock harmadik évadának első epizódját (természetesen az angol Sherlockról beszélünk, nem a végtelenül béna amerikai koppintásról!) és volt egy jelenet, amiben Watson elnézést kér, amiért nem telefonált, majd két éven át Sherlock halála után:
"Valahogy egyre nehezebbnek és nehezebbnek éreztem, hogy felemeljem a kagylót"
Hasonló érzéseim vannak néha a blogírás kapcsán.

Tele a fejem ötletekkel, de van amikor egyszerűen képtelen vagyok leülni és írni...aztán már rosszul érzem magam, hogy nem írtam és még nehezebb elkezdenem.
Ráadásul a rám telepedő decemberi depresszió sem segített igazán.

Pedig....pedig karácsony előtt még meg akartam mutatni a szuper DIY toboz ajtódíszemet. hátha valaki szintén készítene ilyet

.

Aztán be szerettem volna számolni a lakásvásárlásról is és hogy mik a tervek, de valahogy nem ment. Szombaton viszont rám írt egy nagyon kedves barátnőm (köszi Klári még egyszer!), akivel még a lakberendező suliban ismerkedtünk meg, úgyhogy ha másért nem az ő és a saját érdekemben ideje elkezdenem újra írni.

Azt hiszem az ajtódísz készítéses posztot, így eltolom jövő karácsonyra, a lakásról, viszont elkezdek majd részletesebben beszámolni.
Búcsúzóul álljon itt egy kép, amit a Mai Manó Kávéházban lőttem, az évad legszuperebb karácsonyi lámpadekorációjáról. Idén decemberben ezt is elkészítem majd.